1. mit a világ vmely jelenségét megszemélyesítő, az emberek életébe tevékenyen beleavatkozó emberfölötti lény. a görög istenek; a háború istene.

2. (gyak. tulajdonnévszerűen) egyistenhivők hitében: a világ teremtője, ura és fenntartója, a legtökéletesebb személyiség. ▸ isten anyja ▸ isten fia ▸ ha van isten az égben! ▸ istennél a kegyelem! ▸ magához vette az isten ▸ istenben boldogult | <kif-ekben, rendsz. elhomályosult jelentéssel.> ▸ adjon isten jó napot jó reggelt jó estét ▸ isten hozott hozta! ▸ fogadj isten! ▸ isten veled áldjon! ▸ isten éltessen áldjon meg az isten! ▸ isten fizesse meg! ▸ hála istennek! ▸ ha istent ismersz ▸ bizony isten isten a tanúm ▸ isten mentsen őrizzen ▸ verje meg az isten az isten akárhová tegye! ▸ az istenit neki! ▸ édes jó istenem teremtő istenem ▸ mit tesz ad isten!

3. nagy hatalom (megtestesítője). földi istenek. | ▸ valaki valami az istene a hasa az istene! ▸ isten háta mögött ▸ majd megveszi az isten hidege ▸ isten neki, fakereszt ▸ nem ismer se istent, se embert

[?←is ‘ős’(<fgr) v. iráni ]

1. nyílvessző. ▸ egyenes egyenesen, mint a nyíl ▸ sebes sebesen, mint a nyíl

2. vál <kif-ekben:> ártó tevékenység, ill. ennek sebző hatása. a gúny nyilai.

3. irányt mutató v. utaló, → alakú jel. a nyíl irányában. | ehhez hasonló alakú dísz (pl.: harisnyán).

4. nép rég nyílhúzás. | (jelzőként) tört ezzel kisorsolt <föld>.

[ fgr ]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. lánggal égő. tüzes kanóc. | nép <szitkozódásban.> ▸ tüzes istennyila | izzó <tárgy>. tüzes vas.

2. amiben v. amin tűz van, ill. szokott lenni. tüzes serpenyő.

3. nép irod tűzhöz hasonló színű. tüzes felhő. | ragyogó, csillogó <drágakő>.

4. láztól, gyulladástól, belső hévtől stb. forró. tüzes arc, seb.

5. heves vérmérsékletű. tüzes menyecske; tüzes mén.

6. szenvedélyes, heves. tüzes ifjú, pillantás.

7. nagy szesztartalmú, erős <ital, kül. bor>.